Legutobb azt olvastam, hogy a boldog hazassag titka az, hogy a ket fel mennyire tudja kezelni az elet stresszel jaro valtozasait. Ha jol reagalnak a valtozasra, akkor nincs semmi baj. Ha a valtozas "erosebb" naluk, akkor nagy esellyel szenvedi meg a kapcsolatuk.
Aliz, ide kene hivni a mesot meg a malwint, ha mindketten leirjak, hogy szerintuk mitol boldog egy hazassag, lehet, hogy jobban megismerik a masik igenyeit, az meg jo, nem?
Régen olvastam Fritz Kahn könyvét ő pl.úgy definiálta a házasságot, hogy minden házasságnak 4 lábon kéne állnia, mint egy széknek:
-szerelem (szex)
-közös érdeklődés (nagyjából azonos felfogás a világ és egyebek dolgairól)
-gazdasági függetlenség (sajnos a "szerelem a putriban" nem mindig jön be)
-gyerek(ek).
Ha a 4 közül az egyik hiányzik, a házasság még fenntartható, hiszen van háromlábú szék is, de ha már kettő, akkor biztos a válás szinte.
A külön szobát azért írtam, mert apróságok meg tudják mérgezni az életet. (Horkolás például, vagy ha mind a ketten mást akarnak nézni a tévében, vagy mások a szokásaik. Én pl csak tévé előtt tudok elaludni, a férjem meg teljes csöndben - még a ketyegő órát is kiviszi.)
Azt azért még hadd jegyezzem meg, hogy nem feltétlenül szerencsés, ha egy házaspár a nap 24 órájában állandóan együtt van.
Egyébként jobb lenne tisztázni, hogy mit is jelent a boldog házasság?
Próbáljuk meg.
Örökké tartó szerelmet?
Szerintem nem. Pontosabban az első szerelem nyilván mindenkiben átalakul, ha megadatik pár év együttlét. Tehát az ezredik randevú nem lesz olyan, mint az első. (Még az is elképzelhető, hogy olyan lesz valami okból - de az ezredik körüli száz randevú átlaga semmiképpen se lesz olyan, mint az első száz átlaga.) Viszont olyan szeretetté transzformálódhat, ami soha el nem fogy.
Nálam a jó házaság azt jelenti, ha szavak néklül is értjük egymást, ha olyan nekem mint az egyik kezem, szóval mintha egyek lennénk.
Ezzel egyetértek, érdekes, amikor én (évekkel ezelőtt) ilyesmit próbáltam megfogalmazni, nagyon hasonló képhez jutottam, csak én azt mondtam, hogy olyan, mint a lábam: életem részévé vált, amit csak erőszakosan, csonkolással lehet elválasztani, és seb és hiány marad utána.
Jó házasság az, ahol egyiknek sem célja a másik megalázása, ahol egyiknek sem célja az, hogy a másikat szabadságában korlátozza, jó házasság az, ha nem vagyunk féltékenyek egymásra sőt - ha valami jóbarátnő ilyesmire akarja a figyelmünket felhívni elhajtjuk a búsba!
Nagyrészt ezzel is egyetértek, csak nekem túlzottan a visszájáról való ez a megfogalmazás: azt mondogatod el, hogy mi nem egy jó házasság.
Én szívesebben gondolkodnék a pozitív megközelítésen:
- jó házasság, ahol bízunk egymásban, tudjuk, hogy a másik alapvetően a javunkat akarja (sokszor még inkább, mint mi magunk),
- jó házasság az, ahol örömöt akarunk szerzni egymásnak (szexuálisan is - ezt szvsz nem szabad túlértékelni, mert az életnek csak az egyik területe, de alul sem értékelném, mert azért fontos terület),
- jó házasság az, amikor közösek a legfontosabb céljaink, már csak azért is, mert együtt alakítjuk ki azokat,
- jó házasság az, amikor tudunk együtt búsulni, gyászolni és örülni is,
- jó házasság az, amikor élvezzük az együttlétet a legkülönbözőbb helyzetekben (munka, szórakozás, utazás, gyereknevelés) - jobb vele, mint nélküle,
- amikor a társam van a világon a legközelebb hozzám (közelebb, mint a barátaim/barátnőim, a gyerekem, a szüleim, édesanyám)
.....
Ugyanakkor a jó házasság nem statikus dolog, ha mindez megvan, akkor jó, addig pedig nem jó. Ha a felsorolt negatívumok ellen együtt harcolunk, és a felsorolt pozitívumok fele együtt próbálunk bukdácsolni - akkor jó a házasság, és addig jó, amíg ez a dinamika megvan.
Kedves haliho,
te eltöltöttél 18 évet (mikor ennyi idős házas voltam még nekem se volt külön szobám, bár már vágytam volna rá), én meg már több mint 30-at.
Egyébként jobb lenne tisztázni, hogy mit is jelent a boldog házasság? Örökké tartó szerelmet? Hát az nálam nem jött be. Sajnálom, de a szerelem mint olyan elmúlik. Nálam a boldog (inkább használjuk a jó házasság kifejezést jó?) Nálam a jó házaság azt jelenti, ha szavak néklül is értjük egymást, ha olyan nekem mint az egyik kezem, szóval mintha egyek lennénk. Jó házasság az, ahol egyiknek sem célja a másik megalázása, ahol egyiknek sem célja az, hogy a másikat szabadságában korlátozza, jó házasság az, ha nem vagyunk féltékenyek egymásra sőt - ha valami jóbarátnő ilyesmire akarja a figyelmünket felhívni elhajtjuk a búsba!
És a jó házasság nem egyenlő a jó szexszel. Csak hozzátartozik. És a jó szexet inkább úgy definiálnám, hogy összeillő szex. Vagyis ha a zsák megtalálja a foltját.
Nem kell eltemetni a boldog hazassagot es boldog kapcsolatot es pusztulasukat korhangulatra meg fogyasztoi tarsadalomra fogni meg ilyenek!
Lehet, hogy nem kedvez a divat(vagy akarmi mas ami ma van) a stabil, kedves, boldog es nyugodt kapcsolatoknak ahol onzetlenul szerethetjuk egymast. DE, azert lassuk be, hogy valahol minden normalis epeszu ember erre vagyik. Van aki elvesz a halozat csapdajaban, van akinek a szemet eltakarja a valovilag es meg sorolhatnam hany helyen bukhatunk el. Am aki turelmes es nem hagyja magat felrevezetni a latszat dolgok altal, az megtalalhatja a boldogsagot meg ma is.
Nem az elbukottakat itelem meg. Nekik is es masoknak is a lehetosegre/remenyre mutattam ra.
Köszönöm jókivánságaidat, nemsokára kerek évfordulót ünneplünk, elteszem akkorra!!
Igazán örvendetes lenne, ha igazad lenne és tényleg mindenki boldogan és egyetértésben éldegélne élete párjával. De sajna nem ez a helyzet.
A házasság,(pláne a boldog, egy életre szóló), egyre több ember szerint egy idejétmúlt, elavult intézmény, ami megérett rá, hogy végleg kimenjen a divatból. E vélemény kialakulásában sajnálatos módon a köztudatot erősen meghatározó médiának igen nagy szerepe van. Itt a Fórumon nagy örömömre találni még olyanokat, akik szerint létezik boldog házasság.
Beszélni épp ezért fontos a házasságról akkor is, ha nincs nagy baj. Én úgy gondolom, hogy még egy óriásplakátnál is hatékonyabb a "holtomiglan-holtododiglan" népszerűsitése, ha az emberek minél több jó házasságot látnak maguk körül.
Apropó, kedves Fórumtársak, hogy tetszik a plakát? Szerintetek lesz bármi hatása a házassági-válási statisztikákra?
Amit írsz, az poénnak szvsz jó, de az én tapasztalataimmal nem vág egybe. Soha nem volt külön hálónk, soha nem volt külön TV-nk, mindig egyetlen dupla ágyunk volt - és elmondhatom, hogy több mint 18 évet töltöttünk boldog házasságban. (Persze nálunk is volt hullámvasút, hol ki voltunk feszülve, idegesek voltunk, veszekedtünk, hol nagy volt az egyetértés, hol örültünk, hol sírtunk, szóval éltünk gyarló ember módjára, de boldogan...)
Talán azért nem találtál olyan topicot, mert amig nincs különösebb, hosszan tartó baj a házasságban, addig jól működik.
Ha már beszélni kell róla, ott gubancok vannak.
A boldogság, mint olyan - leányálom.
A házzasság olyan szövetség a legtöbb esetben, amiben lehetőleg jól, biztonságban érzi magát mindkét fél, hiszen arra szerződtek, hogy együtt akarnak élni, dolgozni, családot formálni.
Keveseknek megy nagyobb zökkenők nélkül, ez viszont nem baj. Igy ismerik meg jobban egymást. Megtanulják tisztelni a másik igényét, véleményét, stb...
Amig van közös érdeklődés, közös program, közös hobbi, van közös öröm is.
Viszont ha csak ez van, és nincs külvilági, egyéni tapasztalat, baráti kapcsolat, néha egyéni program - kalitkává válik, ahonnan kirepülni vágyik a galambpár.
Azt hiszem, ha még 10 év múlva is azt látod, hogy nála testhezállóbat nem látsz magad körül, 20 év mulva is jól fogjátok érezni magatokat egymással.
Hát kedveseim a boldog házasságnak elárulom az egyik titkát: külön szoba, lehetőleg külön tévével. Mindkét szobába dupla ágy - hadd ne részletezzem miért.
(No meg előtte el kell tölteni vagy 20 évet egymás mellett úgy, hogy lehetőleg a féltékenység kimaradjon a dologból. És ha mégis rájössz utólag, röhögj egy jó nagyot azon, hogy mégis HOZZÁD jött vissza és kész.)
Úgy látom, hogy ennél a topicnál teljesen természetes a hónapokig tartó tetszhalott állapot. Direkte házassággal kapcsolatos témát kerestem, és nem találtam egy élőt se! Tényleg ennyire nem érdekel senkit a boldog házasság? Bezzeg a HUSZ-on zajlik az élet!
Szerintem azt, hogy egy házasság boldog-e, ill a házastársak mennyire boldogok elég nehéz lemérni. Ha éppen felszálló ágban vannak, úgy érzik ennél jobb már nem is lehet, aztán jön a mélyrepülés és vége a világnak.
Ha az adott házaspár tartósan ura ezeknek a kilengéseknek, nem esnek kétségbe, ha éppen nem megy valami jól a szekér, és képesek mindent megtenni a kapcsolatuk megmentéséért, az valószinűleg hosszútávon is működni fog. Én, amikor nehéz napokat élek a párommal és úgy érzem minden igyekezetem hiábavaló, előszedem a barátnőimet, hogy náluk mi újság, és a végén mindig rájövök, hogy az én férjem a lehető legjobb választás volt!:-))
Ha jól tudom a református esküvő szövegében van vmi hasonló:
...hozzá hű leszek, VELE MEGELÉGSZEM! Aki ezt komolyan veszi, az nagy kincset ad a párjának. Tudom, hogy a férjuram találhatna nálam jobbat-szebbet, de nem keres. Nem élek vissza a nekem tett igéretével, ezért mindent megteszek, hogy elégedett legyen velem, és ne vágyjon másra.
Természetesen nem veszem kötekedésnek, hiszen amit leírtam, "csak" egy idézet. Mindenki annyi következtetést von le belőle, amennyit személyisége megkíván.
Kedves Cár! Tudom, hogy ez egy idézet, éppen ezért ne vedd kötekedésnek:
A bizalommal és a nevetéssel egyet értek. Ami a szeretetet (vagy inkább szerelmet?) és a hűséget illeti, a 20, illetve 40 dekát aránytalanul kevésnek tartom. Ami a megbocsátást illeti, az én meglátásom szerint nem beszélhetünk boldog házasságról, ha fél kiló kell belőle.
Remélem értesz engem, sőt tán egyet is értesz velem. :)
További boldog házasságot, illetve arra való törekvést kívánok Mindenkinek!
Sziasztok! Szerintem ami a legfontosabb az a bizalom és a kompromisszum. Természetesen nem a levegőbe beszélek, azért mondom ezt, mert mi a párommal már 14 éve együtt vagyunk és sok-sok dolgot átéltünk már közösen. Lehet itt bármit felsorolni, de én a körülöttünk lévő barátok kapcsolatainak hibáiból is rengeteget tudok tanulni. Nekünk 6 éves a kislányunk, tehát nem a kapcsolatunk elején "csúszott be", hanem tényleg akartuk őt. Tulajdonképpen az első komolyabb vitánk kapcsolatunk 7. évében (!) történt, akkor egy időre külön is költöztünk, de aztán nagyon hamar rájöttünk, hogy jobb együtt, mint külön. Azóta komolyan mondom nem voltak problémáink. Persze apróbb viták mindig akadnak, de azok említésre sem méltóak. Én azokon a párokon szoktam csodálkozni, akiknél a baba születése után jönnek a gondok és ők tisztában is vannak azzal, hogy a gyerek születése után kezdődtek a bajok. De miért? Nem vagyok egy szentimentalista alkat, de szerintem egy kapcsolatban tényleg ez a legklasszabb dolog, amikor megjön a "kettőnk eredménye".
Amit még nagyon fontosnak tartok,hogy mind a nőnek mind a férfinak a másik felé meg kell adni egy kis szabadságot és ezen a kis szabadságon nagyon jól kell lavírozni,hogy ne történjen semmi olyan ami a másiknak bántó.
Az én értékrendemben nem elfogadható az,hogy össze-vissza megyünk egyedül ide-oda.
A házasság óta eggyek vagyunk.
Azt gondolom,hogy jó dolog az,ha egy kis egyedüllétet biztosítunka társunknak,mert mindenhol mindíg meg kell felelni elárásoknak és ( a munkahelyen a szomszédoknál, anyósnak, apósnak feleségnek, férjnek )és néha kell egy kis lazítás amikor senki semmit.
Az sem rosz dolog,ha egy kis irodalmat is olvas az ember ( könyvtárakban igen tartalmas irodalmat lehet találni és a könyvesboltokban is akad e témában könyv ).
Tudom minden házasság elött állónak javasolni a rövid ideig való együttélést,mert sok minden kiderül, ami a későbbiekben döntő lehet a házasság megkötésére.
Természetesen tudom,hogy egy gyermek megszületése sok mindent megváltoztathat, de ebben még nincsen tapasztalatom ( most megy a gyermek projekt, eddig még eredmény nélkül ).
Folyt köv.
Kedves szimpatikus, csodalatra melto a boldogsagod, melyet nem irigylek toled. Magam is elmondhatom, hogy boldog no vagyok es az un.igazival elek egyutt. De ez az ut nagyon rogos is tud lenni es bizony, vannak idoszakok, amikor nem mindig megy ugy a szeker, ahogy mennie kellene. Sok no, velem egyetemben hajlamos arra, hogy a sikertelensegeit onmagara vetitse vissza. Ez velem is megtortent, mikor ra kellett jojjek, hogy sajat magamnak kell megfelelnem eloszor es aztan majd az kisugarzodik es azt mar a szerelmem is fogja szeretni. De ehhez sok ido kell es merhetetlen belso ero. :))
Nem sűrűn,de chatelek és én ott néha leírom az érzéseimet és azt, hogy mennyire kiegyensúlyozott boldog ember vagyok.
Nagy csodálkozás a vége és néha értetlenség,hogy hogyan is lehet ez.
Boldog vagyok nagyon.
35 éves férfi vagyok.
Mint anyagilag jól és érzelmileg megelégedett életet élek.
Azt gondolom,hogy sokan amikor céljaikat és vágyaikat határozzák meg sok esetben elérhetetlen vagy komoly erőfeszítések árán elérhető célokat vágyakat fogalmaznak meg.Ez általában feszültséget és konfliktusokat szül.
Szerencsére volt miből választanom feleséget,mert az 5 évvel ezelötti házasságkötésem elött igyekeztem minél több hölgyet megismerni, igaz ez nem volt számomra a fő elfoglaltság és hobbi.Normális kellemes ( némely esetben viharos ) kapcsolataim voltak amik felkészítettek az igazi megtalálására.
Azt hiszem kell még a boldog házassághoz az amit mindegyik fél a szülei kapcsolatát láttva hozott + genetika.
Ami viszont számomra a legfontosabb a mosoly, a szeretet kimutatása ( még akkor is, ha az idő folyamán kicsit megkopott ( nem az én házasságomban kopott meg, általában írtam ) és a beszélgetések + a vélemények elmondása és megbeszélése.
A másikról a negatív vélemény vagy dorgálást is úgy kell előadni,hogy az ne legyen bántó és ne legyen sértő.Állandóan partnernek kell lenni minden esetben.
folyt. köv.
Orulok is meg nem is, hogy nincs tobb hozzaszolas. Ez azt is jelntheti, hogy mindenkinek sinen van az elete es legnagyobb egyetertesben, boldogsagban el elete kivalasztottjaval. Egyben azert sajnalom,mert bar probalom elesztgetni a topikot,megis azt hiszem sikertelenul. En azert nem adom fel, mert azt hiszem meg sokan okosodhatunk egymas tapasztalataibol.:))
A kerdesem az lenne, hogy mitol jo es mukodokepes a hazassag/kapcsolat/egyutteles? Ha ket ember egyuttel, ami persze kezdetben problemamentes, mert meg a rozsaszin kod tulsagosan elhomalyositja az esetleges "negativumokat", amik persze nem feltetlenul negativ elmenyek, csak tenyek, amikkel egyutt kell elni majd. De aztan, mint minden normalis kapcsolatban kezdodnek a problemak es igazan ott derul ki, hogy ket ember milyen szinten tud tolerans lenni egymassal szemben. Mennyire kepes elfogadni a masikat es mennyire tul felulemelkedni az onmaga allitott /velt igazsagnak es probalja megerteni a masikat.Azt hiszem az oszinte, igaz szerelem errol szo. Nagyon-nagyon kell szeretni a masikat, feltetel nelkul, oriasi bizalommal. Es ami a legfontosabb, onmagunkat kell megtanulni szeretni ahhoz, hogy a masiktol elvarhassuk, hogy szeressen hasonlokeppen. Azt hiszem, kisse hosszura sikeredtem...folyt.kov.
Csak most neztem bele ebbe a topikba es rendkivul megorultem neki, csak az szomoritott el amikor meglattam a datumokat es ra kellet jojjek, hogy egyre kevesebben es ritkabban szolnak a temahoz. Ez pedig egy mindig aktualis es fontos jelenseg es az osszes hozzaszolast vegigolvasva rengeteg hasznalhato infohoz lehet jutni. Hasonloan szenvedo, de inkabb onmagammal kuszkodo cipoben jarok, mint sokan masok. ( onbizalomhiany es ebbol kialakult fobiak). Jo lenne folyatatni a tema boncolgatasat, mert biztos vagyok benne, hogy sok sorstarsamba lehet meg erot onteni
Már hosszú ideje kényszert érzek, hogy ezt beírjam ide:
"A boldog házasság receptje
Hozzávalók:
húsz deka szeretet, negyven deka hűség, fél kiló megbocsátás, négy liter bizalom és egy hordó nevetés.
A szeretetet és a hűséget keverjük simára a bizalommal, adjunk hozzá gyengédséget, jóságot és megértést. Ízesítsük barátsággal és reménnyel. Locsoljuk meg alaposan nevetéssel. Engedjük, hadd süsse át a nap. Csomagoljuk be rendszeresen sok-sok ölelésbe. Szolgáljuk fel naponta bőséges adagokba."
Lassan a 25. évfordulónk közeledik. Mivel eltérő közegből jöttünk,
s nem volt alkalmunk előtte együtt élni, elmondhatom, hogy eleinte
rengeteg veszekedés volt. De lassan csendesedett a helyzet. A mai
viták már olyan jellegűek, hogy a nagyfiaink jókat derülnek rajta, ti.
mi a fenét lehet ilyen apróságokon veszekedni..
Nagyon sok helyen az egyik fél erősebb egyéniség. Két, kimondottan
vezető szerepre vágyó ember esetén nemigen lesz jó házasság.
Fontosnak érzem, hogy a felek hasonlóan lássák a világot, legyen több közös
érdeklődési kör. S bármilyen furcsa ilyet írni, nagyon jó, ha a két
család (politikai?) beállítottsága sem esik messze egymástól.
Ez főleg akkor érdekes, ha valamelyik oldal nem fogadja szívesen
a másikat. A fiatal házasok nagy részének meglehetősen sok
támogatásra van szüksége, és jól jön a kétoldali segítség.
De úgy látom, ha a dolgok jól mennek, előbb-utóbb mindenhol
megbékélnek..
Hogy mekkora kompromisszumok közé lehet kényszerülni, ezt
csak az tudja, aki benne van. Ezt éretlen fejjel nem is lehet elviselni.
Ezért értek egyet azzal, aki bizonyos életkor alatt szinte megtiltaná
a házasságkötést. Már valahol írtam, hogy létezett régen egy ún.
házasság előtti tanácsadás (35 év alatt), ahol meg kellett jelenni.
Sajnos csak épp azt nem mondták el, mennyi mindenre kéne
odafigyelni. (Fő a pecsét !) Hogy mit vállal az ember, ezt akkor
fel se lehet mérni. Ki gondol pl ilyesmire, hogy x év múlva a házastársam
valamelyik szülőjéről kell gondoskodni ?!
Szerintem fontos, hogy testközelből láthassák a fiatalok, hogy működik
egy házasság. Legyen mit ellesni. De ehhez teljes család kell.
(Lehet, hogy ezért van az, hogy ahol több a válás, akkor ez is
sokszor öröklődik ?)
Nagyon sok a buktató, különösen a mai rohanó, anyagias világban.
De akik rájönnek, hogy végülis a férj/feleség közelsége, a gyerekek
derűje többet ér a sok luxus kacatnál, ott nem lehet baj...
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér
szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az
Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak
kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből
ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek
partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne
igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne
ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok,
de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak,
habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek
egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze
fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz
ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak
egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás
árnyékában növekszik.
Sajna nincs idöm végig olvasni az egész topicot, de az már biztos, mindeki kiváncsi a titokra.
Nemrég részt vettem egy pszichologus elöadáson, ahol tudományos modszerekkel vizsgálták ezt a kérdést.
FElmérést végeztek házaspárok között, vizsgálták a házasságokat, és megállapitották, hogy a jol müködö házasságoknak genetikai alapjai is vannak.
Az ugynevezett homogámia, amely az azonosságot jelenti, nagyon fontos a kapcsolatokban. És ez a genetikai hasonloságra is kihat, tehát ha 2 ember genetikailag is hasonloságokat mutat, akkor nagyobb a valoszinüsége, hogy müködni fog a házasság. (ehhez kapcsolodik egy másik fogalom a genotropizmus, amely elmélet szintén illeszkedik a fent emlitett elméletbe) Nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem a hasonlo a hasonloval erösiti a tulajdonság jegyeket, amelyek igy, erösebben adodnak tovább a következö nemzedéknek. Hát nem érdekes??-))
Tudom, hogy nem csak ez határozza meg egy kapcsolat minöségét, de azért az mindenképpen elgondolkodtato, hogy tudatalatt, genetikailag irányitva keressük a párunkat.
Mégegyszer mondom, nem a spanyolviaszt nyomtam ide. A tudomány is szeretné megfejteni a titkot, és ebböl a nézöpontbol keresi a választ.
Én is "szerepeltem" egy hasonló busz sofőrös szituban, de szerencsére csak barátnőként, nem feleségként. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a sofőrök 99%-a rendszeresen csalja a feleségét, és ahogy jellemezted a párodat, ő sem az 1%-ba fog tartozni... Mindezek ellenére teljesen felesleges féltékenykedni, mert elsősorban csak magadnak ártassz vele, semmi sem fog megoldódni tőle. Ha meg akarnak csalni, úgyis megteszik, ha féltékeny vagy, ha nem. Lehet, hogy elég pesszimistán hangzik, de szerintem a helyzet az, hogy vagy elfogadod így a srácot, amilyen, vagy "felejtsd el" az egészet.
Bár elhallóban a topic, én csak most olvasgattam bele és egy-két dolog felmerült bennem.
Biológiailag a férfiak poligám, a nők monogám alkatok. Okok: hormonális szint állandósága-változása, a fogamzóképesség alakulása időben, nőknél az elhuzodó terhesség és az utódgondozás.
Pszichológiailag az ember monogám alkat (nemre való tekintet nélkül) - háttér: szeretetvágy, félelem a magánytól, szexuális rivalizálástól stb.
Szociológiailag szintén.
Jó volt elolvasni a topicot, kicsit erőt merítettem belőle. Velem most az a helyzet, hogy néhány hét múlva összeköltözünk a barátommal. Kilenc éve ismerjük egymást, öt éve pedig együtt is vagyunk. Arra azonban nem volt még alkalmunk, hogy együtt éljünk. Kicsit félek, mert mindeki riogat, hogy a hosszú kapcsolat egyik titka a megfelelő távolság. Jó volt, hogy ellenkező példákat is olvashattam. Házasságot még nem tervezünk, azt hiszem, mindeketten úgy gondoljuk, hogy előbb próbáljuk ki együtt.
Örülnék, ha megosztanátok velem: nálatok hogy alakult az együttélés első időszaka, mik voltak a jellemző konfliktushelyzetek. Szóval: mire érdemes figyelnem - ha ezt így nagyon általánosan meg lehet fogalmazni...
Fölhozom a szálat újra, mert az IRC-n elárulta valaki, hogy kitöltötte a tesztet és várja az értékelést. Nem akarom javascript kóddal teletömködni ezt a hozzászólást. A teszt és az értékelés megtalálható a honlapomon.
http://www.netchicken.hu/tappancs/
Szerintem mind a 22 szempont fontos, de talán belefért volna néhány kérdés a gyereknevelésről is.
Endorfin! A kurkászás is fontos. Szerintem a 22-kérdéses teszt elég sok fontos dologra rákérdez, de sok dolog ki is marad belőle, például a gyerekekkel kapcsolatos gondok.
